Kazincbarcika - 2018. július. 16.

Az Úr az én pásztorom...

 

“Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.
Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem.”
 Zsoltárok 23,1-2.

 

Kép http://pctrs.network.hu/

Ez, a 23. zsoltár a világ egyik legszebb költeménye, és egyben az egyik legmélyebb  keresztyén tanítást is tartalmazza.

Olvasandó: az Ószövetségből a 23. zsoltár teljes szövege
A lap alján a részlet elolvasható

Írója Dávid király, aki volt előbb pásztor, költő és hívő ember is, és élete végén, már idős korában felteszi magának a kérdést. KI NEKEM ISTEN?

És tömören válaszol: PÁSZTOROM, VENDÉGLÁTÓ GAZDÁM.

Szó szerint: Az Úr az én Pásztorom

Izraelben a törzs vagyona a nyáj volt. Ezt terelték jó legelőre, friss forráshoz. Keleten ez nehéz feladat volt, a bozótos, sziklás,  sok helyen sivatagos dombokon. Fű csak az oázisok mellett volt. És más törzsek is jöttek. Oroszlánok is jártak arra, elvittek a széléről egy-egy bárányt. A pásztornak ezért nagy volt a felelőssége!
Nem volt könnyű ott és akkor pásztornak lenni!

Dávid maga is volt fiatal korában pásztor, oroszlánnal is megküzdött. Botja szögekkel kivert volt, hogy az ellenséges más törzsekkel, rablókkal és a nyájra támadó vadállatokkal is megküzdhessen.

A nyájnak a pásztor a sorsa. Tőle függ az élete, halála.
Ez a lelkipásztorra is igaz.
A pásztor tudja, hol a jó legelő, ő oda vezeti a nyáját.

Dávid Istent pásztorának nevezi…

Ezért nem szűkölködik a hívő ember, mert Isten tudja, mire van szüksége nyájának, a gyülekezetnek, a népnek.

Néha bőven termő oázisok között megyünk, néha meg a „halál árnyékának völgyén.” Változó az életünk.

Isten népe, a nyáj, ha fáradtan is, hallgatva is, de követi a Pásztort, Istent. Így lesz igaz.,hogy „akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra szolgál.”

És ha a bárány eltéved, annak a pásztor utána megy, az elveszett után megy!

A pásztor beszél a nyájjal…

Az igazság ösvényén vezeti őket. Tanácsol, nevel, kijelentést ad át és építi Isten országát.

A zsoltár azt  mondja:

Isten vendéglátó gazdám…

Az ókorban a vendégbarátság íratlan szabály volt, hogy  be kellett fogadni a sátorba azt, aki eltévedt a sivatagban. Kanadában, Norvégiában ma is vannak ilyen házak, amelyek nyitva vannak, amikben van fa és élelem, hogy ha a vándor este odaér, túlélje a napot.  Azután neki is fel kell töltenie azt a következő vándornak.
A zsoltár szerint nekünk Isten a fejedelmi házigazdánk, aki „asztalt terít nekünk, elárasztja fejünket olajjal, csordultig van a poharam.” Az ókori vendégfogadás kötelező részeit írja le a zsoltáros, a belépő vendég lábát megmosták, fejét izzadság ellen illatos olajjal megkenték, enni, inni adtak neki.

Az a csoda,hogy ezt most velünk maga Isten teszi!

Ezt még fokozza a zsoltáros, azt mondja:

„Szeretne a gazda házában lakni örökké, állandóan….”

Szeretne csodák között élni és naponta tapasztalni Istennek, a mennyei Gazdának a jelenlétét.

De ez már maga az örök élet lesz!

ÁMEN.

 

 

Zsoltárok könyve 23. rész:

Dávid zsoltára.

Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm. 
Fűves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem.
Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért.
Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem.
Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam.
Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig.

000webhost logo