Kazincbarcika - 2018. július. 16.

Emberlétünk analízise

(A posztmodern kor Jézus szemével)

Amikor 1908-ban, Amerikában legördült a futószalagról az első Ford T-modell (már megvehető lett, népautó lett) akkor mindenki azt gondolta, - végre, gyorsabb lett az utazás, jobbak, mélyebbek, tartalmasabbak lesznek az emberi kapcsolataink. Logikus,- hiszen több lett az időnk!
Sajnos, nem így történt. Hanem még több munkát végezhettünk, mert több időnk lett.
Emberi kapcsolataink pedig megsínylették a technikai fejlődést. Sok területen zavarok keletkeztek.

A lélektan pedig azt mondja: Mindig a zavarnak van elsőbbsége!
Ezért foglalkozzunk most ezzel a zavarral, hogyan lehetne ezt megszüntetni?

Az ipari forradalom gépek sorát állította munkába, megkönnyítve ezzel az emberek életét. A nemesség elveszítette befolyását, a munkásság megerősödött, jogokat kapott.
Az emberek már nem szülővárosukban dolgoztak és éltek. Elindult a vasúti közlekedés is, így sokan távol kerültek otthonuktól, a gyülekezettől, sokan egyháziatlanok lettek.
Emiatt az emberi közösségek összetartó ereje meglazult, sok minden bizonytalanná vált.
Azután jött az úgynevezett „második ipari forradalom”, a számítógépek, a mikrocsipek kora. Ez mindent áthat, az egyén, a család, a világ életét.

A mostani, úgynevezett „szabadidő-társadalomban” eluralkodik rajtunk az életérzés: A siker „megcsinálható” , be tudjuk magunkat biztosítani, kockázatok nincsenek.
De hogyan bírja ezt a felgyorsult tempót az ember?  Heinrich von Knorre, az idegorvos úgy látja: „Olyan gyorsak a változások a társadalomban, hogy a túléléshez nekünk lelki orvosságra van szükségünk.”

Tudjuk, a gyors változások gyakran lelki betegségeket okoznak.
Ma már semmi sem olyan, mint régen volt. Sok minden teljesen megváltozott. Minden komplikáltabb lett. – Régen az volt analfabéta, aki nem tudott írni-olvasni. A 21. században azt nevezik írástudatlannak, aki nem tudja kezelni a számítógépet.

Igen, mintha még a történelem kereke is gyorsabban forogna. Az ember pedig ezt nem tudja követni. Ezért lelki beteg lesz.

A nagy francia forradalom 1789-ben azt ígérte, minden jobb lesz, paradicsomi állapotban él majd az ember a fejlődés következtében. Ez a reménység több okból is mára szertefoszlott.
Modern világunk áttekinthetetlen lett, a közösségek felbomlottak, ma a pluralizmus korában egyszerre több érték van jelen, ezért nehéz a helyes értéket kiválasztani , az emberek csak magukkal törődnek. – Mi, keresztyének tudjuk, hogy ennek alap-oka a bűn.

A megígért fejlődés Janus-arcú (kétarcú.) kevés jó oldala mellett igen sok rossz oldala van!
Az ember pedig rákényszerül arra, hogy ellentmondások között éljen.
Naponta küzd pl. az önmegvalósítás kényszerével. Nem lehet önzetlen, mert kinevetik, baleknak tartják. Az iskolák már nem a tudás fellegvárai, hanem inkább versenyistállók, ahol már a 6 évesek is rivalizálnak egymással.
Mindez óriási nyomásként nehezedik a tanárra, a gyermekre, a szülőre. S valljuk be, - még a lelkészre is!

A reménység, az elrejtettség, a közösség, - a külső, rossz hatások következtében bizony már az egyházból is, -ha nem is veszett ki, de keresni kell!
Ezek figyelmeztető jelek. A változáshoz, a zavarok megszüntetéséhez az szükséges, hogy a keresztyén ember életében az evangélium (az örök élet jó híre) ne mellékgondolat, hanem fő gondolat legyen!Hogyan lehet kiutat találnunk? Jézus szavaiban. Aki ezt mondotta: „Ebben a világban nyomorúságotok lesz, de bízzatok, én legyőztem a világot!” (János evangéliuma 16,33.)

Szabad az időnkből többet fordítani egymásra, szabad néha csöndben lenni, a családban is, Isten előtt is.
Szabad rácsodálkozni egy esőcseppekben pompázó rózsaszálra, egy szép naplementére.
A posztmodern korban is lehet, sőt kell megmaradnunk keresztyénnek.
Így lehet ez a mi pörgős világunk szebb, emberibb, és általunk krisztusibb.

000webhost logo