Kazincbarcika - 2018. szeptember. 20.

A hónap igéje : Július

 

„Ezután kisgyermekeket is vittek hozzá, hogy megérintse őket. Amikor a tanítványok ezt meglátták, rájuk szóltak. Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt: Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony, mondom néktek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba.”
Lukács evangéliuma 18,15-17.

 

Jézus korában Izraelben az volt a szokás, hogy az édesanyák gyermekeiket az első születésnapjukon elvitték egy tekintélyes rabbihoz (vallási tanítóhoz), hogy áldja meg őket.
Mivel Jézus is egy elismert rabbinak számított, ezért vitték hozzá az édesanyák gyermekeiket, hogy kezét a fejükre téve (innen az érintés) megáldja őket.

A tanítványok is ismerték ezt a szokást, és csupán azért akarták távol tartani a gyermekeket, hogy Jézust kíméljék, - hadd pihenjen a sok tanítás, csodatétel után egy kicsit.
De Jézus vállalja az áldást, szívesen tölt időt a gyermekekkel, - jóllehet most már Jeruzsálem a golgotai kereszt felé halad.
De talál időt a gyermekek számára!

Mire is gondol itt Jézus, amikor azt mondja: Ha valaki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek?

Milyen tipikus gyermeki vonásra gondolhatott Jézus? Arra, hogy:

  1. A gyermekek még nem veszítették el azt az adottságukat, hogy csodálkozzanak…
    Tennyson, az angol költő egy reggel azt látta, hogy kis unokája ül a szobájában, és elmerülten nézi a napsugarakat, amelyek az ablakon át a padlóra vetődnek, csillognak, váltakoznak.
    Minél idősebbek vagyunk, annál szürkébb számunkra a világ. De egy gyermeknek még megvan a képessége arra, hogy csodálkozzon a világon, - ő még közel van Istenhez.

  2. A gyermekek lelke még telve van bizalommal…
    Sőt, - egész életük a bizalmon nyugszik! Egy gyermek nem kételkedik abban, hogy reggelije után ebédje is lesz, sem abban, hogy lesz ruhája, amiben másnap iskolába megy majd. Nem kételkedik abban, hogy a tanítás után őt kényelmes otthon várja. Biztos abban, hogy szülei tudják az utat, ha utaznak. Feltétlen bizalom él bennük. Így kellene nekünk is bíznunk a mi mindenható Atyánkban, Istenben.

  3. A gyermekek születésüktől fogva engedelmesek…
    Tudják, hogy nem lehetnek engedetlenek. És nem boldogok, ha mégis engedetlenek voltak valamiben. Szüleik szava az ő kicsi szívükben még törvény. Ilyennek kellene lennie a mi Istennel való kapcsolatunknak is.

  4. A gyermekeknek csodálatra méltó készségük van arra, hogy megbocsássanak…
    Majdnem minden szülő igazságtalan gyermekével szemben. Mi, felnőttek a gyermekeinktől engedelmességet, jó viselkedést, szorgalmat követelünk. Olyan dolgokat, amiket mi magunk sem tartunk be. És a gyermekek ezt elfelejtik, és megbocsátanak nekünk, szülőknek.
    Sokkal könnyebb lenne az életünk, ha gyermekeinkhez hasonlóan mi is tudnánk felejteni és megbocsátani.

Csodálkozni tudás-feltétel nélküli bizalom-engedelmesség-készség a megbocsátásra.

Ezeket kellene megtanulnunk a gyermekektől. Legyen hozzá alázatunk.

Ha ilyenek leszünk, -lélekben gyermekek, - akkor már remélhetjük, egyszer mi is beléphetünk az Isten országába…


000webhost logo