Kazincbarcika - 2018. ​november. 16.

A hónap igéje : Augusztus

 

„ Ne nézze ki-ki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is”.
(Pál apostol Filippibeliekhez írt levele 2,4.)

 

Ezt a mondatot Pál apostol írja a Filippi gyülekezetnek.
Ezzel szemben, figyeljük csak meg, mi milyen szavakat használunk a leggyakrabban?
Ezeket: én, enyém, nekem, engem.
Igen, ha az ember csak földi, csak emberi síkon gondolkodik, akkor mindig csak önmaga körül forog.

Pedig már az Ószövetség is így tudja: „Mindnyájan, mint juhok eltévedtünk, ki-ki az ő útjára tért, de az Úr mindnyájunk vétkét őreá (Jézusra) vetette." (Ézsaiás 53,6.).

Igen, ez így van, ahol az ember csak a saját hasznát keresi, csak a saját dicsőségét igyekszik biztosítani, csak a saját vágyait akarja megélni, ott valahogy nincs helye a szeretetnek. És ez a Jézus által nekünk ajándékozott közösséget, a gyülekezetet is összetöri.

Augusztus 20-án, államalapító István királyunk ünnepén jusson majd eszünkbe a fenti ige. Neki lett volna hatalma, ereje, hogy csak a maga hasznát keresse, a maga hatalmát erősítse. E helyett egy ország javát szolgálta, népét igyekezett a pogányságból a keresztyénség felé indítani. Az túlzás, hogy keresztyénné tette Magyarországot, de lépéseket tett ebbe az irányba.

Nálunk, reformátusoknál régi szép szokás, hogy egy augusztus 20. körüli vasárnapon megterítjük az úrasztalát, hálából az Istentől kapott új kenyérért.
Az úrvacsorai közösségben a gyülekezet tagjai közelebb kerülnek egymáshoz és Jézushoz is. A családok pedig az ünnepi asztal mellett békességben vannak együtt, s a gyermekes szülők pedig lassan már az iskolakezdés felé tekintenek előre.

Pál apostol arra inti a gyülekezet tagjait: Másoknak is szolgáljatok azzal, ami a hitre és az életre segít. Ez nem beszűkítése az életnek, ez bibliai szellemű realizmus.

A mi saját dolgainkat, szükségleteinket, vágyainkat nem kell félre tennünk. De összhangba kell hoznunk mások dolgaival is. Pál jól látja azt, hogy a másik emberért csak akkor tudunk teljes szívvel dolgozni, ha a saját életünk rendben van.

Jézus jól ismerte az embert. Ezért ezt parancsolta: „Szeresd embertársadat, mint magadat.” Nem jobban! Kérhetünk erőt ahhoz, hogy lássuk meg, mire van szüksége a másik embernek.

Igénkhez szorosan kapcsolódó gondolatot mondott Karl Barth, a neves svájci teológus:
„Embertársunk út az Istenhez. Nincs is más út, ami Istenhez vezet.”

Így éljük meg keresztyén hitünket.
Az embertelen keresztyénség ugyanis nem keresztyénség.

000webhost logo