Kazincbarcika - 2018. július. 18.

A hónap igéje : Szeptember

 

„Áldjad lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét!”
Zsoltárok 103,1.

Ha kicsit belegondolunk az ember sorsába, a világban elfoglalt helyébe, - nagyon hamar rájövünk, hogy a vallás mindenütt jelen van.
Ott van a jogban, az alkotmányban, a családban, a nevelésben, valamilyen módon a társadalom alapjaiban.

Hegel mondja, hogy „a vallás az öntudat számára az erkölcs és az állam alapja.” A vallásról elmondhatjuk, hogy az függőség és szabadság. Az ember függ a vallás parancsaitól, de ha elfogadja szabályait, akkor szabadságot nyer. A társadalom emberi kapcsolatokból áll, és ezekben döntő szerepe van a vallásnak.

Plutarkhosz (Kr. u. 46-120 között élt) mondja: „Az ember inkább tud elképzelni egy várost, felépítve a felhőkre, mint egy államot vallás nélkül.” Később a szociológia is igazolta ezt, - a társadalomképződés része a vallás.

A vallásnak többféle szerepe van:

-          kompenzál (vígasztal, bátorít)
-          integrál (nevel és tanít, közösségbe von)

Az ember életét kibővítette a vallás. Pl.: az ember győzött, majd ünnepelt. Győzelmét valamilyen vallási rítussal ünnepelte meg, áldozatot mutatott be.

Állam, jog, vallás, - ez a három határozza meg a társadalmat most, 2012-ben is.

A rítus része a vallásnak, amely olyan biztos, mint az ámen a templomban. A rítus egy nyelv, amely átfogja és hordozza az embert amikor ünnepel. A vallás a kivételes helyzetek kommunikációs formája. Az egyéni sorsot általános és közös sorsként mutatja be. Valahogy úgy, ahogyan a Biblia 90. zsoltárja mondja: „Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.”  Vagy ahogyan Pál apostol mondja Római levelében: „Akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk.” A rítus azt mondja, hogy a bizalom megvan Isten felé. Az istenhit szava így írható le, így fordíthatjuk: bizalom.

A vallási ünnep a bizalom ünnepe.
Az egyes ember a saját teljesítményét csak töredékesnek érzi. Találóan fejezi ki ezt a német nyelv: Stückwerk. De ha Isten ott érzi maga mellett, akkor már önbizalma van.

Az ünnepben az ember így lesz több önmagánál.

A vallási hagyomány szerint az ünnep áldási cselekmény. Találó a latin megfelelője: benedico, jót mondani. Az ünnepen áldást vesz a gyülekezet minden tagja. Sok liturgia állandó záró része: Áldásoddal megyünk innen el..
A Biblia sok áldó igéje erősíti ezt: Pl.: „Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg téged” (Ároni áldás), „Áldjad lelkem az Urat és egész bensőm az ő szent nevét.” (103. zsoltár, „Áldott az Úr, az én kőváram” (144. zsoltár).

A vallás a társadalomban kulcsszerepet játszik. (Ez állítás akkor is igaz, ha ma, a 21. századi ember ezt igyekszik kiszorítani az életéből.) Ugyanis az ember behatárolt lény,  (nem mindenható) de a vallás az életét, gondolkodását, cselekvési terét kibővíti.

Ennek a dialektikájában él a keresztyén ember.

Sárból és napsugárból van összegyúrva. A határon él: Isten világában és a földi világban is otthon van. – Ez a vallásos ember életének dialektikája.

Egy istentisztelettel(egy óra a hét 168 órájából) megszentelt csöndes vasárnap megmutatja nekünk, mire való a vallás. Megnyugvást és új erőt ad.
Akinek az életében ott van a vallás, az gazdag ember.
Akinek az életéből hiányzik a vallás, az szegény ember, - még ha milliárdos is!

A vallás, az Istennel való élő kapcsolat teszi teljessé földi életünket.
Kegyelem, ha valakinek ilyen gazdag élete van!

000webhost logo