Kazincbarcika - 2018. július. 16.

A hónap igéje : December

 

„Miután eltávoztak, íme az Úr angyala megjelent Józsefnek
álmában, és így szólt:
<< Kelj fel, vedd a GYERMEKET és anyját, menekülj Egyiptomba… Ő pedig felkelt, vette a gyermeket és anyját még éjnek idején, és elment Egyiptomba. Ott volt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az, amit az Úr mondott a próféta által: Egyiptomból hívtam el fiamat.>>
Máté evangéliuma 2,13-15.

 

Decembert a karácsony határozza meg. Jézus születésére utalnak az adventi koszorú gyertyái, is, az ünnepet megelőző négy vasárnapon. 
A készülődés öröme átjár ilyenkor gyermeket, felnőttet, időseket egyaránt.

De Jézus születése, a bűneinkből Szabadító születése nem volt öröm mindenkinek. A Gonosz, a Sátán minden erőt megmozgatott, hogy a Megváltót elpusztítsa. Ezért nem kaphattak szállást Betlehemben, ezért kellett a családnak Egyiptomba menekülnie.

Isten, az Atya azonban úgy szerette ezt a világot, minket, hogy ezeket a nagyhatalmú embereket, birodalmat legyőzte.
Sötét napok vannak decemberben, de átragyogja ezt mégis, a betlehemi csillag fénye.

Isten szeretetének fénye.

Ha csak emberi szemmel nézünk decemberre, a karácsonyi eseményekre, akkor csupán gyűlöletet, sötétséget, gonoszságot, kirekesztettséget, szegénységet látunk.
De ha az eseményeket Isten szemszögéből, az örök élet felől (sub specie aeternitatis) nézzük, akkor már látjuk a mennyei fényt ragyogni az egész december fölött.
De ehhez a hit alázata kell.
A próza, a szavak csak dadognak.

Mindezt, amit elmondtam, sokkal tömörebben fejezi ki Füle Lajos verse:

 

„A Gyermek” 
 
Farkas üvöltött kinn az éjbe,
S nagyon, nagyon rég, sok-sok éve
Eljött a GYERMEK Betlehemben,
Mezítelen, mint bármely ember.
Fektették szalmás jászolágyba,
De csillag volt a koronája,
Csillag a hűvös, messzi égen.
Ő meg testének börtönében
Oly egyszerű volt, oly parányi!
Nem isteni és nem királyi.
 
És mégis…eljöttek királyok,
A pásztorok is rátaláltak,
Mert hittek égi, szent jelekben,
Oly egyszerű s oly érthetetlen.
 
Feküdt a GYERMEK csendben,
Mintha
Nem érdekelte volna mirrha,
Tömjén, arany, a bámuló nép.
S nem értve semmi földi szót még,
De sejtve már a gúnyt, keresztet,
Megremegett és sírni kezdett.
000webhost logo