Kazincbarcika - 2018. július. 18.

A hónap igéje : November

 

„És odalépve így szólt hozzá egy írástudó: Mester, követlek téged, bárhová mégy. Jézus ezt mondta neki: A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.”
Máté evangéliuma 8,19-20.

 

Jézus úton van. Mi azt várjuk, hogy megérkezzen, itt pedig azt olvassuk, hogy mozgásban van, továbbhalad, és aki találkozni akar vele, annak követnie kell őt.
Nagyon lelkes ez az írástudó, de azt nem tudja, hogy Jézust nem lehet lelkesedésből követni.
Jézustól a legtöbben jelet, csodát várnak.
Ez Jézus korában is így volt és ma is így van.
Jézus jobban ismeri az írástudó szívét, mint ő maga.
Tudja, hogy az írástudó csak szép gondolatainak a teljesülését várja.
A lelkesedés kevés, Jézus ennél többet vár az ő követőjétől. Engedelmességet.
Nem tudja, hogy „Erőtlenségünket ő vette el, és betegségeinket ő hordozta.” (17.v.)
Jézus útja a szenvedés útja.
Ő ott jár, ahol emberek szenvednek, ahol szomorúak, ahol otthont keresnek.
Az írástudónak mindezekről halvány fogalma sem volt.
Ő hozzászokott az elismeréshez, a tekintélyhez.
Nem is lett Jézus követője.

Az evangélium nem tud arról, hogy Jézus tanítványai között teológus (hittudós) lett volna.
Számunkra Soren Kierkegaard fogalmazta meg, milyen volt Jézus útja, és milyen lehet a mi utunk:

Példaképünk: Krisztus

Uram, Te egyszer itt jártál a földön,
S hátrahagytad lábnyomodat,
Hogy legyen mit követnünk.
Te, aki a mennyből letekintesz minden vándorra,
Erősítsd a fáradtat, bátorítsd a csüggedőt,
Térítsd vissza az eltévedtet, vigasztald a küzdőt.
Te, aki az idők végén ismét eljössz,
Hogy megítélj mindenkit.
Utunk és Megváltónk,
Hadd álljon példaképed tisztán és világosan
Lelki szemeink előtt,
Hogy szétoszlassa a ködöt!
Segíts nekünk, hogy Téged követve
Érkezzünk meg üdvösségedbe
És otthont találjunk Tenálad!

000webhost logo