Kazincbarcika - 2018. ​november. 16.

A hónap igéje : December

 

„Íme, élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember volt, várta Izrael vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta... A Lélek indítására elment a templomba, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei. ezt mondta: Most bocsátod el Uram, szolgádat, beszéded szerint békességgel, mert meglátta szemem üdvösségedet…hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak.”
Lukács evangéliuma 2,25, 27, 30, 32.

 

 

Lassan közeledik advent, Jézus várásának az ideje. Különös ellentmondást tapasztalhatunk ilyenkor: minden nap korábban sötétedik és minden nappal közelebb kerülünk a Világ Világosságának, Jézusnak a születéséhez, karácsony ünnepéhez.

Annak idején a választott nép is tele volt várakozással. Hitték, hogy Isten népe egykor a világ ura lesz, várták, hogy egy napon a mennyből egy hős száll le a földre, vártak egy királyt Dávid nemzetségéből, aki helyreállítja a nép régi dicsőségét. Hitték, hogy Isten egy napon természetfeletti módon avatkozik be a földi történelembe.

Ezekkel a várakozásokkal szemben élt az országban egy kis csoport, „az ország csöndes várakozói” , akik nem hatalmas és erőszakos királyról álmodtak, nem ezért imádkoztak, hanem állandó imádsággal és csöndes éberséggel várták azt,hogy Isten elküldje a földre küldöttjét. Ez az idős Simeon is közéjük tartozott. Várta azt a napot, amelyen Isten megvigasztalja népét.

Nem véletlen, hogy Simeon szavai, a latin Vulgatából „Nunc dimittis” Most bocsásd el Uram, szolgádat, egy egyházi ének kezdő sorai lettek.
Simeon megláthatta a megszületett Jézust, a mi Megváltónkat. Ezek után boldogan, az élet teljességét megélve, halhatott meg.

Mi pedig élhetünk Jézussal, a Messiással.

Most, 2015-ben, advent hetei a történelem forrongásaival vannak tele. A négy hétbe félelem is vegyül. Valahogy úgy, mint a legelső karácsonykor. De hiszem, mégis békés karácsonyunk lesz Jézussal, -  a Békesség Királyával!

000webhost logo