Kazincbarcika - 2018. május. 24.

Házasság Hete
- 2012. február 11-19. 

A keresztyén házasság

 

A házasság forrása, bibliai alapja:

„Férfivá és nővé teremtette őket…” (1Mózes 1,27.) Ez a pár szó a teremtéstörténet kiemelt része a Biblia legelső könyvéből.

A mai ember a teremtéstörténet helyett valami más kifejezést használna. Például ezt mondaná: Ez csak valami zsidó hitrege.

Lehet, - de a hitrege sűrített történelem. A hitregét nem közönséges betűvel, hanem hieroglifekkel írták, - ezért szavai súlyosabbak, és többet mondanak, mint az átlagos történelmi feljegyzések. Valahogy úgy, mint  ahogy az aranypénz többet ér, mint az ugyanolyan nagyságú és formájú rézpénz.

Nem az a baj, hogy a mai ember zsidó hitregét emleget a teremtéstörténet helyett. Izrael népének tagjai őrizték meg és jegyezték fel Isten beszédét, így a teremtéstörténetet is.

A teremtéstörténet éppoly kevéssé történelem, mint amilyen kevéssé hitrege.

A teremtéstörténet Isten igéje, szava.

A teremtéstörténet megértése tudós és nem tudós számára ott kezdődik, amikor elmondja: „Hiszem, hogy Isten teremtett engem, minden teremtménnyel együtt.” Ezt pedig csak hittel lehet elmondani.

Joggal tehetné fel valaki a kérdést:  A házasság kérdésében csak a hittel elfogadott Biblia az egyedüli ismeretforrás? Isten akaratát nem olvashatnánk ki másból is? Például a természet rendjéből?

Emil Brunner, a neves teológus megpróbálta és a a házasságot a természeti istenismeret egyik forrásának tartja.

Luther, a reformátor egyik asztali beszélgetésében azt mondja: „Minden ember elhiszi és jól megérti, hogy a házasság házasság, a kéz kéz, a javak, javak, de hogy a házasságot Isten rendelte és rendezte el, ezt már nehéz elhinni.”

Nehéz, de mégis a hiten fordul meg a keresztyén házasság.

 

A férfi és a nő kapcsolata:

Isten férfivá és nővé teremtette őket…” így mondja az ige.

A férfi, a férfias mindig úgy jelenik meg, mint hódító, mozgékony, az újat kedvelő, kisugárzó, egyszóval, mint centrifugális erő.

A nő és a nőies jellemzője inkább  a visszahúzódás, a válogatás, a meghódítani engedés, a felvevés, a megtartás, a takarékosság, egyszóval, mint centripetális erő. És ez a két, egymásra ható erő roppant nagy jelentőségű.

Szellemes ez a magyarázat, de a lényeg az, hogy  a házasság alapvető ténye, a nemi különbség. Ez Isten akarata. Ebbe az akaratba nincs beleszólásunk, nem választhatjuk magunknak tetszőlegesen a férfi vagy a női mivoltot, nem cserélhetjük fel a kettőt.

Férfinak és nőnek lenni Istentől kapott hivatás.

Sőt, a Teremtőtől kapott együttes hivatás!

Az 1 Mózes 2,18, - a teológusok úgy is mondják: - a házasság szereztetési igéje,- így hangzik: „Ezt mondta az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat.”

Karl Barth, neves svájci református teológus szerint: „Az a valódi értelme annak, ami a férfit férfivá teszi, hogy –mint Isten teremtő igéje mondja – nem jó neki egyedül lenni, és hogy ennek a teremtő igének ereje által segítőtársat kapott. Annak meg, ami az asszonyt asszonnyá teszi, az a valódi értelme, hogy ő ez a segítőtárs.”

Ezt az együttes hivatást meg lehet tagadni, de csak saját férfivoltának vagy nőiségének mellőzése, illetve megtagadása árán. Úgyis mondhatnánk: Teljes embersége megtagadása

 

A cikk első része itt olvasható

000webhost logo