Kazincbarcika - 2018. július. 16.

Húsvéti örömhír

 

„A követ a sírról elhengerítve találták, és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét. Amikor emiatt tanácstalanul álltak, két férfi lépett melléjük fénylő ruhában. Majd amikor megrémülve a földre szegezték tekintetüket, azok így szóltak hozzájuk: Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza, hogyan beszélt nektek, amikor még Galileában volt.”
Lukács evangéliuma 24,2-6.

A kő a sírról már el volt hengerítve…
Amikor a feltámadásról szóló tudósításokban ehhez a ponthoz érkezünk, különböző leírásokat találunk az evangéliumi szemtanúktól. Ebbe kapaszkodnak bele a keresztyénség kritikusai és ellenségei. De a különböző véleményeknek nincs jelentőségük. Hiszen a tény mindegyikben közös: Jézus feltámadott!

Márk evangélistánál az angyal hosszú, fehér ruhában volt, Máténál az Úr angyaláról olvasunk, János evangélista két angyalról beszél.

De a döntő tény, az üres sír, mindegyik tudósításban egyezik. Arra utal, hogy Jézus feltámadt!
Az asszonyok elmondták a feltámadás örömhírét a tanítványoknak. Ők azonban nem hitték, hanem egy lázálomban látott képnek gondolták. (A görög szó ezt jelenti.) Péter volt az, aki elment a sírhoz és meggyőződött arról, hogy a hír igaz: Jézus valóban feltámadott.

Jézus feltámadása a mi reménységünk.

Így lett a húsvét a feltámadás ünnepe.
Az összetört, csalódott, szenvedő, gyászban gyötrődő ember ünnepe a húsvét, -mert a feltámadásban új lehetőséget, örömöt, folytatást ad, ígér.

Ezt látta meg Lucian Blaga író és filozófus is:

Nézem, hogy a pince sötétjéből mint nyúlik a növény a fény felé. Minden rostja a napsugarak irányába kanyarodik. Fény nélkül nem élhet, - és a növény mégsem érzi, se nem látja a fényt.
A mi lelkünk is vajon nem növekedik, nem ágaskodik olyan fény felé, amelyet nem érzünk és nem látunk?
Hozzátehetjük: Jézusban megláttuk a fényt. Ő mondta: „Én vagyok a világ világossága”.

Ezért lehet reménységünk megújulása a húsvét ünnepe!

000webhost logo