Kazincbarcika - 2017. október. 19.

Konkoly és búza

 

ÁLLANDÓ KÉRDÉS: miért él együtt a gonosz a jóval ebben a világban?

Gyakran kérdezik a templomba járó embertől: Miért élhet együtt a gonosz a jóval, világunkban? Sőt, hosszú-hosszú ideig! Ez a kérdés akkor válik élessé, ha közben egy talpig keresztyén ember, akiről már messziről sugárzik a hite, - váratlanul, egy súlyos betegségben, rákban fiatalon meghal…
Ilyen időszakban a hívő emberek kiáltása bizony veri az eget: Uram, miért? Uram, meddig?

Úgy gondolom, erre e kérdésre ad/hat választ Jézus példázata a búza közé vetett konkolyról.

„Amikor a vetés szárba szökkent, és kezdett kalászt hozni, látható lett a konkoly is. A szolgák odamentek a gazdához, és ezt mondták neki: Uram, te jó magot vetettél a földedbe. Honnan került hát bele a konkoly? Ő pedig így felelt: Valamelyik ellenségem tette ezt. A szolgák megkérdezték: Akarod-e, hogy elmenjünk és összeszedjük a konkolyt? Ő így válaszolt: Nem , mert kiszaggatnátok vele együtt a búzát is, hadd nőjön mind a kettő az aratásig. Az aratáskor a konkolyt összegyűjtik és elégetik, a búzát pedig csűrömbe takarítják.”  (Máté evangéliuma 13,24-30.) Egy német fordítás így írja: Olyan valaki tette, aki ártani akart nekem.

A II. világháború után egy váratlan régészeti felfedezés hozta lázba a világot. Ezt a régészeti leletet Egyiptom homokja őrizte meg. Ez az úgynevezett Nag-Hammadi könyvtár volt. 13 kódex, amely az újszövetségi írásokba nem nyert felvételt, de titokban lehetett olvasni. Görög szóval ezt apokrif iratnak nevezik. Kicsit eltér az evangéliumi hagyománytól, amit az első 4 évszázad egyházi zsinatai újszövetségi kánonnak fogadtak el, de lényegében egyezik azokkal.
A fent idézett búza és konkoly példázatát így írta meg Tamás evangéliuma:

Az Atya királysága hasonlatos egy gazdaemberhez, akinek jó magja volt. Az ellensége elment éjjel, gyomot vetett a jó mag közé. Az ember nem engedte nekik, hogy kitépjék a gyomot. Az aratás napján a gyom nyilvánvalóvá lesz, kitépik azokat és elégetik azokat.”  (Tamás evangéliuma 57.)

A gazda Isten, a szolgák Isten szolgái, az ellenség pedig a Sátán. A Sátán mindig rejtve, titokban dolgozik.

A jó mag azok, akik Isten igéjét befogadták és igyekeznek Jézus mércéje alapján élni. A konkoly a „Béliál fiai”, az álnokság fiai, akik a rosszat cselekszik a Sátán megbízásából.

Az ítélet nem emberi kézben, hanem Isten kezében van.

Az aratók majd Isten angyalai lesznek.

Az aratásig, a világ végéig, az utolsó ítéletig pedig együtt nő a jó a búza a konkollyal.

A gyomlálás nem az ember, nem is a gyülekezet dolga, joga.

A példázatnak két kulcsszava van: türelem és ítélet.

Jézus türelmes, vár a gonoszok megtérésére. A tékozló fiú apja is türelemmel várt, míg a fia hazatért, s újra fiává fogadta.

A keresztyén gyülekezet is vegyes: vannak benne jók és rosszak.

Jézus kis tanítványi serege is vegyes volt, hiszen benne volt Júdás is, Jézus későbbi árulója!

Jó és rossz együtt, ez nagy titok.

A fontos, hogy legyen türelmünk várni.

Isten is vár ránk, hogy megtérjünk.

Nekünk is várni kell, mert nem a miénk az ítélet joga!

A tanítvány jellemzője, hogy tanul, azután még tovább tanul. Élete végéig tanul.

Nehéz iskola ez, de lelki érésünket segíti, ha tudunk, tanulunk várni.

A többit pedig hagyjuk bátran Jézusra!

Isten órái másként járnak, mint a mi gyönge, földi óráink mutatói….

www.000webhost.com