Kazincbarcika - 2018. május. 24.

Vallásosságunk jellemzői
valláslélektani szempontból

(A csecsemő kortól a felnőtt korig)

A csecsemőkor vallása (A gyermek születésétől 1 éves koráig)

Csecsemő kor A valláslélektan megfigyelései szerint ezt az időszakot teljes homály fedi. A csecsemő még nem beszél, az egyházzal nincs kapcsolata (kivéve a keresztelés néhány percét.).
A régi teológusok úgy gondolták, hogy a csecsemő a keresztelés alkalmával megtér, ezen felül létezik egy különleges csecsemőhit, amelynek alapján a gyermek üdvözül, ha megkeresztelik.

Annyi igaz mindebből, hogy C.G. Jung szerint minden megszületett gyermek hozza magával a kollektív tudattalant, az emberiség fejlődésének örökséganyagát. Az ember lelkének archaikus gyökerei vannak, ez leginkább az álomban bukkan fel és az ősi képekben (archetípusokban), pl.: az ős-öreg, a bölcs, az anya, az ifjú hős.
Jung 80 ezer álmot dolgozott fel, és arra jutott, hogy az ember lelkének van egy alapvető vonzódása a valláshoz. Gyökössy Endre szerint van a lelkünkben egy Isten-formájú űr, amit egyedül csak Isten tud betölteni.

Annyit mondhatunk, hogy nem látható a csecsemő vallásossága. De van fogékonysága a vallási dolgokra. Ez vele születik. Legfeljebb hitetlen környezetben növekedve ez a vallási érzékenység, fogékonyság nem válik benne tudatossá.
Mindezeket tudva, nagyon fontos, hogy az édesanya, aki a legtöbbet van vele, szinte szimbiózisban élnek, - énekeljen egyszerű keresztyén gyermekéneket, imádkozzon vele, tegye össze a kis kezét, vegyen számára színes, a Biblia világát ábrázoló képeket, - adjon esélyt, hogy a vallás világát, Istent, Jézust megismerje. Hiszen a csecsemőben a vonzódás, az érdeklődés Isten világa felé már megvan, neki ezt csak fejlesztenie, kibontania kell.

 

A kisgyermek vallása (2-7 éves kor között)

kisgyermek kor A gyermek vallása még ebben a korban is az anyához kötött. Jó esetben a 2-3 éves gyermek együtt imádkozik anyjával. Még sejtelme sincs Istenről, a vallásról sem tud még semmit, de mivel benső összeforrottságban él anyjával, ha az anya imádkozik, ő is imádkozik.
Az anyának Istennel való kapcsolata csak lassan alakul át a gyermek és Isten kapcsolatává.
Nagyon fontos az anya és a gyermek kapcsolata. Ugyanis ez befolyásolja a gyermek istenképét.

Ha az anya gyermekét csak egy élő játékbabának tekinti, akit hol felvesz hol letesz váltakozó kedve szerint, hol agyonbecézi, hol magára hagyja,  akkor a felnövekvő gyermek számára majd Isten is ilyen lesz, nem megbízható, nem támasz. Kételyek gyötrik, hogy van Isten vagy talán nincs is?

Ha az anya az éppen akkor divatos nevelési könyvek szerint neveli gyermekét, akkor a gyermek úgy érzi, szigorú törvényeknek kell engedelmeskednie, s így érhet el valamit. Következésképpen a gyermek Istene is ilyen lesz, akinek a szeretetét ki kell érdemelni.
Azután van olyan szülő is, aki úgy véli, a legjobb szabadon nevelni a gyermeket, tekintélyek nélkül. Hadd bontakozzon ki minden jó tulajdonsága. Ez hiba: ugyanis a gyermek világos útmutatást vár, határokat, ameddig elmehet. Istentől is ezt várja majd: mondjon neki valamit, mit tegyen? Amihez igazíthatja majd céltalan életét.

A kisgyermek vallása azonban apához is kötött. Erre S. Freud hívta fel a figyelmünket. Az apa-Isten két típusa fejlődött ki: a despota-apa és a pátriárka-apa.
A despota: aki bíró és törvényadó, az apai brutalitás, irgalmatlanság, kérlelhetetlen szigorúság a jellemzője.
A másik típus a pátriárka-Isten: aki méltóságos és szelíd.

Ha rossz a gyermek kapcsolata apjával, akkor alakul ki benne a szorongás-szülte istenkép.
Ez pedig veszélyes, mert így Istent is úgy látja majd, mint aki állandóan ellenőriz, mindig számon kér,  eltiporja a bűnöst és minden elkövetett bűnért kegyetlen elégtételt követel.
Ennek a kisgyermeknek az Istene az óriás- apa lesz, aki fenyegetően áll fölötte.

Hála Istennek, ma már lehet olyan könyveket kapni, filmeket kapni, amelyek segítik a gyermek vallási nevelését. De legjobb példa a szülők, apa, anya és a testvérek keresztyén élete. De lehetőség ma már sok helyen a vasárnapi gyermekistentisztelet  és az óvodai hittan is, ami segíti a szülők vallási nevelő munkáját.

A kisgyermek vallási élete ebben a korban mágikus. Hasonló a primitív népek vallásosságához. Azok is, ő is képzeletével benépesíti a világot. Számára a fű fa, virág, minden kő él. Lelke van.

A gyermek számára nemcsak Isten létezik, hanem az angyalok, tündérek, az ördög, a boszorkányok, a törpék, az óriások is.
A kisgyermek világa egy csodálatos mesevilág, benne mindennek mágikus, varázserőt tulajdonít. Hisz a csodákban, a láthatatlan erőkben. Ez a hite kapcsolópont lehet majd a tiszta evangéliumi hit közvetítésében is.
Ez a mágikus hite majd a 7. életév táján átcsap a tekintélyi, törvényeskedő vallásosságba.
Így alakul ki az iskoláskor elejére a kisgyermekben a farizeizmus: vallásossága betanult, csak külső vallásosság lesz, lelkiismerete miatt gyakran kerül konfliktusba önmagával.

 

Az iskoláskorú gyermek vallása (6-12 éves kor között)

iskolás kor Az iskola nagy élménye a gyermek vallására is hatással van. A 6. év körül lassan megrendül a szülőkbe vetett hite. Rájön, hogy szülei nem csalhatatlanok. Sőt, nem is mondanak mindig igazat. A földi apa és a mennyei Atya fogalma lassan kettéválik. Sok magasztos érzés, ami eddig  a kisgyermek lelkéből a szülők felé áradt, az mostantól egyre inkább az Isten felé fordul. Isten képe a ködös, kaotikus zavarból tisztulni kezd. A gyermek valóságérzéke nő, ezért Istenhez való közeledése is emberibb, kevésbé misztikus már.
Isten felfogása egyre jobban közeledik az Ószövetség Istenéhez, aki büntet, haragszik és jutalmaz, a törvény megtartását követeli.
Jó, ha megtisztítjuk az iskoláskorú gyermek vallását a kisgyermekkor misztikus, mágikus maradványaitól.

Öröm, ha sikerül őt eljuttatnunk az Istentől való abszolút függés érzéséig.

Az iskoláskorú gyermek imádságát még egyrészt a feltétlen bizalom jellemzi, de ugyanakkor határtalan önzés is él benne.

A 6-12 éves gyermek még nem képes az olyan elvont dolgok megértésére, mint hit, eredendő bűn, kegyelem, üdvösség. Sokkal többet mond neki egy egyszerű jézusi példázat, mint a tékozló fiú (Lukács evangéliuma 15,11-32.) az elveszett bárány (Lukács evangéliuma 15,3-10.) a gazdag és Lázár (Lukács evangéliuma 16,19-31.) stb.
De fantáziáját meg tudja mozgatni egy bibliai vagy egyháztörténeti alak hősies magatartása.
Pl.: az Ószövetségben Dániel az égő, tüzes kemencében, aki társaival együtt vállalta hitét ezért tüzes kemencébe vetették, de Isten angyala megmentette (Dániel könyve 3. része.) vagy Luther, a reformátor, aki bátran odaállt a wormsi birodalmi gyűlés elé, és nem vonta vissza az egyház megújítására tett bibliai alapú javaslatait, (halálos ítéletet is kaphatott volna ezért) és bátran kimondta: Itt állok, másként nem tehetek!

Fontos, hogy a szülők a sok szakkör, sportkör, stb. mellett hittanra is írassák be gyermeküket, és maguk is kapcsolódjanak be a gyülekezetbe, éljenek keresztyén életet.

 

Az átmeneti korban lévő gyermek vallása(12-15 év között)

átmeneti kor Ez a korszak különleges, mert az iskoláskor és a serdülőkor közé esik. Ez az én felfedezésének korszaka.

Ilyenkor kezd kialakulni a gyermek világképe. Jellemzője, hogy a vallás felé is hol kritikával, hol ábrándozással fordul. Hol elutasítja a vallást, hol a külmisszióba akar menni, hirdetni a pogányoknak az evangéliumot. A végletek között mozog.
Kezdi felfedezni önmagát, ezért intenzív magányosság-érzés uralja őt.

Nem véletlenül nevezik ezt az időszakot az egyik nagy megtérési időnek. (A másik majd kb. a 18. év tájékán lesz!)

Ezért ideális, ha ebben az időben tér meg, és Jézusban igazi, hű Barátra lel.
Az ébredező szexualitás miatt is gyakran van bűntudata, Isten igéje pedig, mint törvény jelenik meg előtte. Itt fontos, hogy az evangélium tanítása segítse őt át ezen a forrongó, nehéz átmeneti korszakon. Ha a konfirmáció után a gyülekezet ifjúsági csoportjába be tud épülni, az sok küzdelmében támaszt, segítséget tud nyújtani neki.

 

Az ifjúság vallása (15-24 éves korig)

ifjú kor A pubertás, a serdülőkor fontos időszak a gyermek életében. Ez vallási szempontból a nagy ellentmondások kora. Közöny és Istenkeresés, kételkedés és őszinte bizalom váltogatják egymást a fiatal lelkében.
A serdülőkori kegyességet a végletek jellemzik: ez a vallási láz ideje. A fiatal teljes intenzitással igyekszik átélni Isten közelségét és távolságát, a kegyelem és a bűn két szélső pontját.

A hiányzó vallási bizonyosságot Istentől gyakran hosszú imaküzdelmekben és kínzó bűnbánatban akarja kikényszeríteni.
Izgatják az élet értelme, a hit nagy kérdései: Miért bukott el az ember? Ki a felelős ezért?  Honnan lehet tudni, hogy én ki vagyok-e választva az örök életre? Miért győz legtöbbször a gonosz? Hogy lehet Isten szerinti életet élni a 21. században?

Sok fiatal, -gyakran a legkomolyabbak, - sokszor szabályszerű depresszióba esnek vélt és valóságos bűneik láttán.

Felveti magának a kérdést: Mit használ neki a vallás?

Serdülők számára sokszor szó szerint is életmentő lehet az, hogy tud-e hiteles vezetőt, bizalmas felnőttet találni magának, aki őt eligazítja, lelkileg felhozza a mélypontjairól.

A fiatal nagyfokú bizalmatlansággal van az egyház felé is. Az egyházat régimódinak tartja, csak az üres hagyomány őrzőjének, az idősek gyülekezetének. Kérlelhetetlen szigorral méri fel és botránkozik meg a szakadékon, amit a törzs-egyháztagok szavai és élete között tapasztal.

A régi zsoltárokat, az istentisztelet formáját elavultnak, érthetetlennek tartja, helyette szívesen énekelne modern szövegű, mai, gitárral kísért vallási énekeket.

Az ifjú hajlik a misztikumra, de ugyanakkor az aktív életet kedveli, szívesen segít akár fizikai munkában is, mert ereje teljében van, ifjúsági énekcsoportban, gyülekezeti kampányokban.

Imádságaiban elsősorban önmagával harcol.

A fiatalság szívesen éli meg vallásosságát a fenti okok miatt az egyházon kívül. Nála nagyon fontosak az érzések.

A középiskola idejére esik a második nagy megtérési idő: a 18. életév körül. Sajnos itt nem sok segítséget tud adni a hitoktatás, hiszen jórészt csak az egyházi középiskolákban van. Az egyetemeken, főiskolákon vannak ifjúsági körök, oda be tud kapcsolódni.

A családtól a fiatal nemigen fogad el segítséget, hiszen a lélektanból tudjuk, a 14. év feletti korosztály már inkább a kortársak véleményén tájékozódik, számára az a követendő minta.

Az egyetemi, főiskolai évek idejére esik a párválasztás ideje is. Ha csupán a rendszeres heti diszkókra épít e téren, - hamarosan nagy csalódásokban lehet része. Szerencsésebb, ha az egyházi, ifjúsági közösségben keresi és találja meg a párját.

Ha a fiatalnak van hite, mindenképpen könnyebb az élete. Mindig ad tartást neki, segít átvészelni a nehéz időszakokat: pl. a külföldi ösztöndíjas idő beilleszkedési nehézségeit, a ma gyakori fiatalkori munkanélküliséget, az esetleges külföldi munkavállalás gondjait, a párkapcsolati problémákat.

Ha a fiatal igényes, párválasztásánál szerepet játszik a vallás is. Pl. református párt választ magának a református fiatal, hogy így elkerülje a születendő gyermek vallásos  nevelésének összeütközéseit.

 

A felnőttkor vallása (24 éves kortól-)

felnőtt kor A valláslélektan figyelmeztet, a felnőtt embert józan szemmel kell vizsgálni.

Ha így vizsgáljuk a felnőttek vallásosságát, akkor arra az eredményre jutunk, hogy a legtöbb ember vallásossága félig tudatos, félig alvó, de minden mélyebb  tartalom nélküli.

Ez azt jelenti, hogy nemcsak a gyermekeknek, de a legtöbb felnőtt embernek is csak félig -meddig tudatos a vallásossága: Se fejlett lelkiismeretet, se magasabbrendű istengondolatot, se határozott vallásos magatartást nem lehet benne találni.

Aszerint, hogy kinek-kinek mi az uralkodó elem a vallásosságában, a felnőtteket a következő csoportokba sorolhatjuk:

  1. misztikus vallásosság
  2. idealista vallásosság
  3. mágikus vallásosság
  4. törvényeskedő vallásosság

 

Az átlagos keresztyén ember helyesli a vallási alapelveket. Pl. áldozatkész, kész adakozni egy nemes célra, de ugyanakkor önző, kapzsi, szűklátókörű.

A rajongó típusba a kevésbé műveltek tartoznak.

Az idealisták körébe a művelt embereket sorolhatjuk.

A mágikus vallásosság nem zárja ki a babonát, a varázslást.

A törvényeskedő keresztyén Isten parancsainak betartását ellenőrzi, - másoknál. (Más szemében a szálkát is észreveszi, de a maga szemében a gerendát sem látja meg!)

A 21. században igen gyakori a racionális vallásos típus. Ő az, aki Istent is ésszel, emberi logikával akarja megérteni. Filozófusok, történészek gyakran tartoznak ebbe a csoportba.

Sajnos, csak kivételes, kis számú csoportként említhetjük azokat a felnőtt keresztyéneket, akik megtértek,(vallásuk élő hitté vált), rendszeres templomba járók, szolgálnak másoknak, hiteles keresztyének a gyülekezetben is és otthon is. Ők a „só és világosság” ahogyan Jézus nevezte igazi tanítványait.

 

Záró gondolat: A fentiekből látjuk, a vallás születésünktől halálunkig valamilyen formában jelen van az életünkben. De az üdvösséghez a vallás kevés. Ahhoz Jézusban való, élő hit kell. Úgy, ahogyan ezt maga Jézus fogalmazta meg, a János evangéliuma 14. részének 6. versében: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.”


000webhost logo